Rádió - Katolikus: A Mozart-galaxis - Szabadkőműves kantáta

A Mozart-galaxis

Egy év a 250 éve született zeneszerző-óriással a Magyar Katolikus Rádióban. Marton Árpád sorozata.

2006.09.20. 11:15 - 11:50 Szabadkőműves kantáta
2006.09.21. 02:30 - 03:05 (ism)

Ha Mozart szabadkőművességének hatása morális értelemben megfigyelhető is műveiben, fölösleges túlságos jelentőséget tulajdonítanunk a szabadkőműves szimbolizmusnak a Mozart-muzsikában. Ahogyan egyházzenéjében: Mozart hamar levetette a tradíciók béklyóit – és muzsikált, ahogyan szíve diktálta. Különleges kísérletnek tekinthető a „Dir, Seele des Weltalls, o Sonne” című, 429-es Köchel-számú, töredékes kantátája: Mozart egy szabályszerű ünnepi kantáta keretében két, rajzos zenei eszközöket alkalmazó tételt komponál. Hozzád a világegyetem lelkéhez, ó Nap – szól a panteista himnusz címe. „A földön sötétségben botorkáló embert a csillagok és nap fénye világítják meg.” Ez a kozmikus tematikájú programzene voltaképpen a huszadik századi zenei irányzatok összes hatását latba veti – döbbenetesen vizionálva a harmónia és a zárt formák trónfosztása utáni fejlődést. A lidércálom persze Mozartnál még szertefoszlik, és A varázsfuvola fényözönét idéző megkönnyebbülés vesz erőt az ébredő lelkén.
A szólisták: Christoph Prégardien, Helmut Wildhaber és Peter Schneider. A Chorus Viennensis és a Wiener Akademie élén Martin Haselblöck.


TRACK 1-5.
K 429 „Dir, Seel des Weltalls, o Sonne” szabadkőműves kantáta 2 tenorra, basszusra, kórusra és férfikarra
18’47”
Christoph Prégardien; Helmut Wildhaber; Peter Schneyder Chorus Viennensis; Wiener Akademie Martin Haselblöck Brilliant 1991


A következő néhány szép Mozart-dal –ha nem is szabadkőműves szerzemények-, ugyancsak Mozart önzetlen munkálkodásának dokumentuma. Mozart 1785-ben zenésítette meg a népszerű bécsi verselő, Christian Felix Weisse néhány dalszövegét, amelyeknek kottája három évvel később a bécsi Siketnéma Intézet javára kiadott „Új gyermekkönyvtár” kebelében jelent meg. A versek a kor egyik közkedvelt dalformájáért, a felhőtlen rokokó pásztordalért kiáltottak , ám Mozartnak sikerült őszinte érzéseket vinni beléjük. A varázsló a szerelem csalfa káprázataitól óv érzékletes hangon, az Elégedettség pedig Schubert idillikus hangjait szólaltatja meg. Elly Ameling énekét Dalton Baldwin kíséri.


TRACK 6.
K 472 472 Song, Der Zauberer A varázsló (Christian Felix Weisse)
1'57"
Elly Ameling - szoprán Dalton Baldwin - zongora philips 2000

TRACK 7.
K 473 473 Song, Die Zufriedenheit Az elégedettség
2'58"
Elly Ameling - szoprán Dalton Baldwin - zongora Philips 2000


Mozart a kortársak közt olvasott embernek számított. Folyvást kutatva használható operatémák után mindent elolvasott, ami a keze ügyébe került – megfontolásra érdemes dramaturgiai gondolatokat fűzött például a Hamlet szellem-jelenetéhez, és jelentékeny, mintegy 60 kötetet számláló könyvtár szerepelt hagyatéki leltárában. Különös, de dalait többnyire a Weisséhez hasonló, tűnő hírnevű versfaragók rímeire írta. Egyetlenegyszer, 1785. júniusában vett munka alá Goethe-verset – igaz, a költőgéniusz egyik szerény versét, Az ibolyát. A dal egy út szélén viruló ibolyát énekel meg, akit óvatlanul eltapos egy kecsesen lépdelő cipellő. Az érzelmes zsánerképet Mozart versszakról versszakra változó hangulatú zenével és narratív értékű kísérettel kelti életre – a dalocska ezért számíthat a romantikus dalirodalom előképének. Goethe egyébként szemmel kísérhette Mozart pályáját: egyike a kis zongoristacsoda alakját megörökítő emlékíróknak, a Don Giovanni után pedig úgy nyilatkozik, hogy Mozart volna a Faust egyetlen méltó zeneköltője. Hogy Az ibolyát hallotta-e Mozart zenéjével, nem tudni.


TRACK 8.
K 476 476 Song, Das Veilchen (Goethe)
2'34"
Elly Ameling - szoprán Dalton Baldwin - zongora Philips 2000


Mozart sohasem fejezte be esküvői fogadalomként fölajánlott és Salzburgban töredékesen bemutatott c-moll miséjét. Barokk tanulmányai, amelyek során Swieten báró közvetítésével bepillantást nyert Bach egyházzenéjébe, a c-moll mise idejében túlontúl megbéklyózták képzeletét: a súlyos c-moll mise minduntalan a gigászi anyaggal való küszködés jeleit mutatja.
Amikor 1785-ben a Zeneművész Egylet azzal a kéréssel fordult Mozarthoz, hogy zenésítsen meg egy füzért Dávid zsoltárosából, Mozart a félretett mű után nyúlt. Nem volt szokása kétszeresen megvallatni egy-egy zenei elgondolását, különösen sokat adott a szöveg és a dallam összecsiszolására, de zsúfolt koncertprogramja miatt az átdolgozás mellett döntött. A Vezeklő Dávid voltaképpen liturgikus szövegeket alkalmaz a mise dallamaira, bemutatója egy böjti koncerten hangzott föl a Burgtheaterben – ami azonban fontosabb: Mozart az újólag komponált tételekben ismét a maga hangján szól, az operaáriák hajlékony szépségével dicsőítve a Teremtőt. És ez feltehetőleg nem csupán Caterina Cavalieri hajlékony hangjának köszönhető: az oratórium feltételezett szövegírója olyasvalaki, aki hamarosan Mozart legfontosabb szerzőtársaként lép be a Mozart-galaxisba: Lorenzo Da Ponte.
Gertraud Landwehr-Herrmann énekel, a Tübingeni Egyetem Collegium Musicumának élén Wilfried Fischer.


TRACK 9.
K 469 469 A Davidde penitente c. oratóriumból: "Fra l’oscure ombre funeste” (vsz. Da Ponte szövege)
6’25”
Gertraud Landwehr-Herrmann; Tübingeni Egyetem Collegium Musicum Zkra / Wilfried Fischer
Brillant 1991


AZ ALKOTÓK HÁLÁS SZÍVVEL KÖSZÖNIK MEG A SZEGEDI SZENT-GYÖRGYI ALBERT ROTARY CLUB NAGYLELKŰ TÁMOGATÁSÁT SOROZATUNK, A MOZART-GALAXIS LÉTREHOZÁSÁHOZ.

Forrás: http://www.katolikusradio.hu/?m_id=4&m_op=viewmusor&id=97893