Rádió - Katolikus: A Mozart-galaxis - Szabadkőműves zenék

A Mozart-galaxis

Egy év a 250 éve született zeneszerző-óriással a Magyar Katolikus Rádióban. Marton Árpád sorozata.

2006.09.19. 11:15 - 11:50 Szabadkőműves zenék
2006.09.20. 02:30 - 03:05 (ism)

Mi lehetett az oka annak, hogy Mozart –mint az emberiség annyi kimagasló alakja- 1784. végén csatlakozott a szabadkőműves mozgalomhoz? „A jótékonysághoz” címzett páholyba bécsi útja során Leopold is felvételt nyert, megfelelően a korszellemnek, egyebek közt Haydn módjára.
Mozartnak minden bizonnyal főként társadalmi elfogadtatást jelentett a páholytagság. Emlékezzünk csak: nincs öt esztendeje, hogy mindent kockára téve, emelt fővel nemet mondott a megalázó udvari függőségre. Muzsikájával elérte, hogy egyenrangú félként tekintettek rá a főúri körök: született arisztokraták a muzsika hercegére. A páholyban Mozart joggal érezhette: ér annyit, mint akármelyik főrend vagy klerikus: tehetségével és kitartó munkájával megbecsülésre tett szert.
Ám van egy másik, személyesebb indíték is, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Akik Mozart páholymunkáját tanulmányozták, valamennyien rámutattak: komponistánk szívbéli elhivatottsággal, komoly küldetéstudattal tekintett szabadkőműves tagságára. Sorra komponálta a páholyünnepek fölemelő szertartásmuzsikáit, mi több: pár év múlva, a bécsi páholyok szétzilálódásának idején mindent elkövetett, hogy az érdektelenségbe süppedt tagság számára új meg új célokat fogalmazzanak meg nemes küldetésük szellemében. Utolsó nyilvános koncertjét is egy szabadkőműves összejövetelen adta : abban az időben, amikor a háborús gazdasági helyzet romba döntötte a virágzó bécsi koncertéletet, Mozart egy saját eszméi iránt közömbös emberbaráti egyletet próbált fölrázni muzsikájával! Kár volna tagadni: Mozart hűséges volt az ideálokhoz, amelyek mellett sikerei csúcspontján hitet tett. S hogy melyek voltak ezek az elvek, amelyeket egy jelentékeny voltát titokzatos szertartásokkal hangsúlyozó társaság vésett képzeletbeli templomának ormára? Legendaoszlató módon egyszerű erények: testvériség és emberszeretet. Evangéliumi elvek. A felvilágosodás és a racionalizmus idején paradox módon épp a Galileai tanítása lett a szabadkőműves életfelfogás zsinórmértékévé egy olyan korban, amidőn a hierarchikus egyházkép, a latin liturgia és az ember fölé nyomasztó súllyal boruló, fagyos márványarchitektúrák már-már elfojtották az Örömhír életadó forrásait. A testvériséget és emberszeretetet a maguk egyszerűségében gyakorló tagjait a középkori egyház gyakran maga keverte gyanúba. A szabadkőművesség virágkorára aztán hosszú időre bezárta kapuit a megújulás előtt, és ezzel ellenségévé tett sokakat az emberi haladás munkálói közül. „Amikor az egyház már nem a kultúra őrzője, itt a kultúra emberei még otthont találnak” – írja Söveges Dávid bencés atya a szabadkőművességről. Az egyház nélküli, mégoly jóhiszemű erényesség természetszerűleg vezetett a deizmushoz, azaz az emberi észt abszolutizáló vallási közönyösséghez. Az abszolutisztikus egyház súlyos bűne, hogy sok jóakaratú embert megfosztott attól, hogy ott keresse a testvériség és emberszeretet gyümölcseit, ahol teremnek: az élő Isten közelségében. A Mozart-kori kereső ember leggyakrabban mindkét közösséget kitüntette részvételével – ügyet sem vetve a pápai tiltásokra. „Ideáik – emberség, türelem, testvériség- nagyon közel álltak Mozarthoz, így természetszerűleg sodródott a céh közelébe” – írja Landon. – „Úgy látszik, itt a maga eszméihez és törekvéseihez hasonlóan gondolkodó emberekre talált.”
Szabadkőműves alkalmakra szerzett műveinek száma nem túl magas. Valószínű, hogy az egyik ilyen összejövetel méltóságteljessé tételére, bevonulási muzsikaként keletkezett az Európai Kamarazenekar két klarinétján és három basszetkürtjén megszólaló, 411-es Köchel-számú B-dúr adagio. Letisztultsága minden bizonnyal hűséges képet fest arról, milyen érzésekkel lépett be Mozart a testvériségbe.

TRACK 1.
K 411 484a B-dúr adagio két klarinétra és három basszetkürtre
6'02"
Az Európai Kamarazenekar fúvósai Warner 2003


A szabadkőművességet mindmáig körüllengik szekularizált „liturgiájának” legendái. Igen: összetartozásukat a kívülállók számára érthetetlen jelképrendszer volt hivatott kifejezni, amely sajátos keveréke volt az ókori beavatási rítusok szimbólumrendszerének és az emberi sarlatánság időtlen képzeteinek. Ám vessünk egy pillantást a késő barokk kor liturgiájára! Vajon nem hasonlóképp szövevényes látvány tárul-e a szemünk elé? Egy legtöbbek számára ismeretlen nyelven, megcsontosodott szertartásrend szerint zajlik az Isten tisztelete, amelynek mentén az őszinte vallási szomj zavaros lelkületű kultuszok kuszaságát termi – egyebek közt már-már mágikus magánimák és litániák torz irodalmával és a babonás ereklyetiszteletben alakot öltő, morbid halálkultusszal. A korabeli katolicizmus és szabadkőművesség egyazon század egyazon világérzésének két hajtása – és Mozart, ez az egészséges kedély éppúgy hajlamos volt viccet csinálni a szabadkőművesség, mint a salzburgi érsekség teatralitásából - alakja jól kivehető egy 1790-ből való festmény jobb szélén: önfeledten fecseg a komoran megvilágított terem falánál.
Első szerzeménye, amelyet vitathatatlanul a páholy egyik ünnepére szerzett , a Mesterlegény-dal. Ez a Leopold belépése alkalmából szerzett dal semmiben sem tér el a Mozart-Lied megszokott, felhőtlen tónusától: kitetszik belőle, hogy Mozart könnyű szívvel vágott neki a fény és a bölcsesség felé vezető útnak. Helmut Wildhaber kísérője Martin Haselblöck.

TRACK 2.
K 468 468 Song, Lied zur Gesellenreise "Wenn den langen Weg durchs Leben" Dal a mesterlegényutazásról - Ha az élet hosszú útján...
1'39"
Helmut Wildhaber, Martin Haselblöck
Brilliant 1991


Az élet útja – lám: A varázsfuvola vándorainak története már 1785-ben elkezdődik Mozart szívében. Ő, aki operájával a szabadkőműves rítusok felelőtlen kiteregetésének gyanújába keveredett, a maga jóhiszemű módján épp az ellenkezőre tett kísérletet! A varázsfuvola, ahelyett, hogy obskurus mesterkedéseket misztifikálna, a lélek megtisztulásának, a fény keresésének egyetemes szimbóluma lett, amely megérinti minden ember szívét, egyaránt átragyogva a kor liturgikus és szabadkőműves szertartásrendjének komor leplein, az isteni szeretet örök egyszerűségében merítve meg hallgatója lelkét. Mozart, ez az áttetszően tiszta lelkű muzsikus -az apostollal szólva- alkalmas és alkalmatlan helyen: templomban, koncertteremben, páholyösszejöveteleken – és végül egy külvárosi színházban mindvégig Isten Igéjét hirdette. Lelke egyetemes távlatokra nyílt. Ezért is írhatja Alfred Einstein: „Ha a nagy muzsikusok közt valaki is katolikus komponista volt, Mozart volt az.”
Jellemző Mozartnak a szabadkőművességről vallott nézeteire, hogy kölcsönös nagyrabecsüléssel voltak egymás iránt Bécs egyik legjelesebb természettudósával, a minerológus Ignaz von Bornnal. A tudós felfedezője volt egy új és gazdaságos módszernek a kőzetekből kiolvasztott fémek szétválasztására. Hogy Mozart épp az ő tiszteletére szerezte a Maurerfreude –Szabadkőműves vígság- című kantátát, azt mutatja: a Mozart által látgatott páholyok a felvilágosult tudás útját járták az alkimista kuruzslásoké helyett. A Singspielbe illő, zenekari kíséretes ária a megvilágosodás örömét énekli meg. Christoph Prégardien társai a Chorus Viennensis és a WienerAkademie, Martin Haselblöck vezényletével.


TRACK 3.
K 471 471 Cantata, Die Mauererfreude April 20, 1785 Vienna Br25 6'33" Christoph Prégardien Chorus Viennensis; Wiener Akademie Martin Haselblöck Brilliant 1991


A kantáta első díszkiadása a szegények megsegítésére jelent meg . Mozart eszerint igyekezett tehetségét önzetlenül a testvéri szeretet szolgálatába állítani. Az „Áradjon ez a nap, szeretett testvérek” kezdetű buzdítás ismerősen cseng majd: A varázsfuvolában szereplő három égi fiú hasonló tónusban mutatja meg majd a fény templomába vezető utat. Hildesheimer joggal állapítja meg, hogy Mozart számára az efféle alkalmi szerzemények komponálása nem lehetett érdekfeszítő kötelezettség: míg az iménti kantáta előadásánál számíthatott első Belmontéjára, Adambergerre, ezúttal a szerény vokális adottságú páholytagság képességeire kellett tekintettel lennie – ettől érezzük úgy, mintha egy jámbor protestáns kántusba csöppentünk volna. Képzeljük csak magunk elé Mozartot, amint elszántan igyekszik követni az orgonakísérettel a lelkes amatőrkórust, amely a páholy tagságából verődött össze. Valljuk be: salzburgi orgonista korában kikérte volna magának, hogy efféle műkedvelő muzsikálással vesztegesse az idejét. Végül nem is játszotta el szerzeményét: egy megbetegedés miatt távolmaradt a bemutatótól. Bár a Mozart-kutatás e kérdésnek nem szentelt figyelmet, nem lehetetlen, hogy hamarosan mégis rá kell jönnie: zenei kérdésekben nem talál magához méltó partnert a testvériségben.


TRACK 4.
K 483 483 Song with Chorus, "ZerflieĂźet heut"
1'59"
Christoph Prégardien Chorus Viennensis; Wiener Akademie Martin Haselblöck
Brilliant 1991


Sokan föltették már a kérdést: vallás; valláspótlék-e a szabadkőművesség? Tudjuk, hogy Mozart egyházképére rányomta bélyegét a rettegéssel vegyes utálat a salzburgi hercegérseki udvar „fura urával”, Hieronymus Colloredóval szemben. A pápa Aranysarkantyú-rendjének kitüntetettje, a ferences Padre Martini egykori pártfogoltja így fordult a szabadkőműves testvériség felé: keresve azt a közösséget, ahol szolgálhatná az emberjobbító erények és a polgári egyenlőség kibontakozását. Mozart nem érezte vallásos hitével ellenkezőnek, inkább azt kiteljesítő mozgalomnak tekintette a szabadkőművességet. Feltehetőleg őszinte szívvel írta alá az új belépők elé tett kötelezvényt: „biztosítottak afelől, hogy e rendben semmit el nem követnek az állam, az uralkodó, a vallás a jó erkölcs ellen”. Ahogy a legtöbben Bécs nyolc páholyának tagjai közül, mit sem sejtett arról, hogy szervezkedésük az egyházellenes konspirációk egyik oszlopa lesz a következő évszázad során. „A katolicizmus és a szabadkőművesség két koncentrikus szféra volt Mozart szemében” –írja Einstein. Több jel arra mutat, hogy gyerekkori, tekintélyelvű vallásossága kiteljesedéseként, személyesebbé válásaként élte meg páholymunkáját. Egyik legszebb műve, a Szabadkőműves gyászzene visszatalálásnak hat a páholyban elvárásos formák közül maga zenei útjára – és, megdöbbentő módon, a keresztény liturgia lelkületéhez. Ebbe a csodálatos, felsíró, majd a könnyek áradatában megtisztuló szimfonikus tételbe a nagyheti zsoltáros Siralmainak tónusa szövődik : a remény ezüstszála a komor gyászlepelbe; a kegyelem árja a könnypatakokba. A Saint-Martin in the Fields Kamarazenekar élén Sir Neville Marriner.




TRACK 5.
K 477 479a Szabadkőműves gyászzene
5'55"
Academy of Saint Martin in the Fields Sir Neville Marriner
EMI 1997

AZ ALKOTÓK HÁLÁS SZÍVVEL KÖSZÖNIK MEG A SZEGEDI SZENT-GYÖRGYI ALBERT ROTARY CLUB NAGYLELKŰ TÁMOGATÁSÁT SOROZATUNK, A MOZART-GALAXIS LÉTREHOZÁSÁHOZ.

Forrás: http://www.katolikusradio.hu/?m_id=4&m_op=viewmusor&id=97817