Szabadkőművességgel kapcsolatos programok naptára

Programok listája

Keresés szabadkőműves lapokban

2009. március 30., hétfő

Koncert - Mozart: Szabadkőműves gyászzene, K. 477

Térkép: http://maps.google.com/maps?q=1061+Budapest%2C+Liszt+Ferenc+t%C3%A9r+8.&hl=hu


Koncert - Mozart: Szabadkőműves gyászzene, K. 477

Koncert Fodor Géza emlékére

A tavaly elhunyt Fodor Géza színház- és zeneesztéta emlékére Mozart műveiből rendeznek hangversenyt március 30-án Budapesten, a Zeneakadémia nagytermében.

A koncerten Kocsis Zoltán játszik zongorán és vezényli a Nemzeti Filharmonikusok Grazioso Kamarazenekarát. Az esten elhangzik Mozart Szabadkőműves gyászzenéje, a G-dúr zongoraverseny, a Popoli di Tessaglia koncertária Rácz Rita előadásában, végül a C-dúr, Jupiter szimfónia. A hangverseny valamennyi résztvevője lemond a honoráriumról. A Mozart-műsorral a szervezők Fodor Géza életművének egyik központi alakjára utalnak.

Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója felidézte, hogy az emlékhangverseny ötlete Kenedi Jánostól származik, amelyet Réz Pál író és Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora is támogatott.

"Természetesen az első pillanatban a kezdeményezés mellé álltam, mert nagyon fontosnak tartom, hogy egy ekkora súlyú esztéta emlékét ilyen módon is megőrizzük. Sőt, véleményem szerint valamilyen alapítvány létrehozásával is emlékeztetni kellene a munkásságára" - fogalmazott Kocsis Zoltán.

Kocsis Zoltán szerint Fodor Géza a Pernye András nevével jelzett generációt követő nemzedék egyik legkitűnőbb, ha nem a legkitűnőbb írója volt. Meg tudta ragadni a lényeget néhány mondatban éppúgy, mint - ha szükségesnek mutatkozott - egy egész kötet erejéig esztétizált egyetlen problémán.

"Nagyon-nagyon sokat veszítettünk vele. Igazi, nemes értelemben vett magasrendű szellem volt. Primer szellem, hangsúlyozom, mert a zenekritikusokat, zeneesztétákat nagyon sokan illetik azzal a váddal, hogy szekunder, másodrendű szellemek. Ő volt az üdítő kivétel, minden gondolatára érdemes volt odafigyelni. Még akkor is, ha az ember esetleg nem értett velük egyet" - vélekedett Kocsis Zoltán.

Arra kérdésre, hogy egy alapítvány feladata lehet-e egy újabb esztétanemzedék fölnevelése, a főzeneigazgató azt válaszolta, hogy ez a terv már Kroó Györggyel kapcsolatban is szóba került. Ösztönözni vagy segíteni kellene a fiatal zeneesztétákat abban is, hogy megpróbáljanak kiszabadulni a felszínes, zsurnaliszta közegből.

"Úgy látom, hogy a mai kritikusok legtöbbjéből két dolog hiányzik. Az egyik a zene iránti feltétlen alázat. Számomra például megengedhetetlen, hogy bárki kijelentse: Liszt másodrendű zeneszerző. A másik, amit hiányolok ebből a nemzedékből, a lelkesedés. Nincs lelkesedés, csak bírálat, csak kritikai hang, csak elmarasztalás" - jegyezte meg Kocsis Zoltán.

A Széchenyi-díjas esztéta, dramaturg, kritikus és egyetemi oktató életének 66. évében, tavaly október 7-én hunyt el váratlanul. Fodor Géza 1943-ban született Budapesten. 1967-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar-filozófia szakon. 1967 és 1974 között a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa, 1975-ben a filozófiai tudományok kandidátusa lett, neki köszönhető több értékes mai magyar dráma, egyebek mellett Spiró György Csirkefej című darabjának színpadra segítése, dramaturgiai gondozása.

1974-től 1986-ig az egyetem esztétika tanszékének tanára, 1987-ben az Operaház vezető dramaturgja volt. 1978 és 1982 között a Nemzeti Színház, 1982 óta pedig a Katona József Színház dramaturgja volt. Fodor Géza előbb 1982 és 1986 között, majd 1990 óta ismét a Muzsika című folyóirat operakritikusa, 1989-től a Holmi című irodalmi és kulturális folyóirat szerkesztőbizottsági tagja lett, 1992-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Az utóbbi években az Élet és Irodalom című hetilapban zenei kritikákat publikált.


(MTI)

Forrás: http://www.muvesz-vilag.hu/muzsika/hirek/11263

2009.03.23.
Fidelio
Cikk nyomtatásaKüldje el ismerősének!

Néhány hónappal ezelőtt váratlanul elhunyt Fodor Géza, Széchenyi- és Erkel-díjas egyetemi tanár, színház- és zeneesztéta, akinek írásai a prózai és a zenés színházról évtizedeken át formálták a közönség ízlését, látásmódját. Emléke előtt – életművének egyik központi alakjára utalva – Mozart-hangversennyel tisztelegnek március 20-án a Zeneakadémia Nagytermében.


Fodor Géza
Az Eötvös Loránd Tudományeygetem magyar-filozófia szakán végzett 1967-ben. Kandidátusi (PhD) fokozatát 1975-ben, akadémiai doktorátusát (DSc) 2004-ben szerezte meg a Magyar Tudományos Akadémián.

1967 és 1973 között a Magyar Tudományos Akadémiai Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa, 1973-tól az ELTE Esztétika Tanszékének oktatója. 1990-től egyetemi docens. 1978-tól 1982-ig a Nemzeti Színház dramaturgja. A Katona József Színház alapító tagja. 1987 és 1989 között a Magyar Állami Operaház vezető dramaturgja, művészeti tanácsadója.

1982-től (két évi megszakítással) a Muzsika c. folyóirat operakritikusa. 1989-ben részt vett a Holmi című folyóirat megalapításában, a lapnak haláláig egyik szerkesztője volt. Öt éven keresztül klasszikus színházelméleti szövegeket adott közre kommentárral a Színház című folyóiratban. 1992-től 1997-ig a Színház-és Filmművészeti Főiskolán színháztörténetet, dráma- és operaelemzést tanított.

Dramaturgként kortárs magyar drámák (Csirkefej, Halleluja, Hóhérok hava, Akárki, Koccanás) és klasszikus darabok (a legutóbbi évadokból: Tartuffe, Szent György és a sárkány, Ivanov, Médeia, Macbeth, A karnevál utolsó éjszakája, A vadkacsa) színpadra állítását egyaránt segítette. Utolsó munkája Gorkij Barbárok című darabja volt, amelynek novemberi bemutatóját már nem érhette meg.

Erkel Ferenc-, Táncsics Mihály-, Madách Imre- és Széchenyi-díjas. 1990-ben Déry Tibor-jutalmat kapott, 1987-ben és 1990-ben megkapta az Országos Színházi Találkozón a legjobb dramaturgiai munkáért járó díjat.

Számos zene- és irodalomtörténeti könyvet írt. A legutóbbiak: A Mozart-opera világképe. (Budapest, 2002); Das hoffnungslose Meisterwerk. (Cuxhaven-Dartford, 1999); Zene és színház (Budapest, 1998); Petri György költészete. (Budapest, 1991).
A Nemzeti Filharmonikusok, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Holmi és a Nyilvánosság Klub rendezte koncert fellépői valamennyien lemondanak résztvevői honoráriumokról.

(2009. március 30. 19:30 Zeneakadémia Nagyterem (Budapest) - Emlékkoncert Fodor Géza tiszteletére; Mozart: Szabadkőműves gyászzene, K 477; G-dúr zongoraverseny, K 453; Popoli di Tessaglia, K 316; C-dúr "Jupiter" szimfónia, K 551; km.: Rácz Rita (szoprán), Nemzeti Filharmonikusok Grazioso Kamarazenekara; zongorázik és vezényel: Kocsis Zoltán)

(fv)


Forrás: http://www.fidelio.hu/hir_k.asp?id=15305

Beszámoló: http://www.kultura.hu/main.php?folderID=910&articleID=281566&ctag=articlelist&iid=1

2009. március 20., péntek

Kiállítás - A nő dicsérete

Térkép: http://maps.google.com/maps?q=1146+Budapest%2C+D%C3%B3zsa+Gy%C3%B6rgy+%C3%BAt+41.&hl=hu

A nő dicsérete

Alfons Mucha, a szecesszió cseh mestere

Szépművészeti Múzeum, 2009. március 20 – 2009. június 7.

2009-ben a Cseh Köztársaság tölti be az Európai Unió elnöki tisztét, és ehhez kapcsolódóan az EU tagországok több fontos kulturális eseménynek adnak helyszínt. Az egyik legjelentősebb közülük a Szépművészeti Múzeumban Alfons Mucha életművének legkiválóbb darabjaiból megrendezésre kerülő kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál idején. A Marta Sylvestrová (Morva Galéria, Brno) és Petr Štembera (Iparművészeti Múzeum, Prága) kurátorok által összeállított kiállítás a művész párizsi, amerikai és cseh korszakának legszebb plakátjait, festményeit, rajzait és fényképeit mutatja be, és azt az inspirációs és kreatív lehetőséget tárja fel, amelyet a női ábrázolások nyújtottak Mucha számára.

Mucha plakátműveivel aratta első sikereit az 1890-es évek közepén, és ez a műfaj hozta meg számára később a világhírnevet. Plakátjainak, reklámkiadványainak többségét a Champenois nyomda állította elő, itt készült valamennyi Sarah Bernhardt-plakátja. Sarah Bernhardt az egyik legnagyobb rajongással körülvett párizsi híresség volt a 19. század második felében és a 20. század elején. Sokan őt tekintik a valaha színpadra lépett legjobb színésznőnek. Az 1895-1901 közötti években Mucha tervezte plakátjainak a többségét. Már az első ezek közül (Gismonda) óriási visszhangot keltett. Mucha a bizánci ikonokra emlékeztető módon idézte meg Sarah Bernhardt alakját. Azt próbálta elérni, hogy a néző ne egy színdarab jelenetével szembesüljön, hanem teljes élményt, egy általános hatást lásson, halljon és érezzen. Ez a hatás éppúgy állandó jellemvonása Mucha valamennyi Sarah Bernhardtról készül plakátjának, mint a pompás kosztüm, az ékszerek, a hajviselet, a test- és fejtartás, a sugárzó szemek. Mucha csaknem valamennyi plakátjának a középpontjában egy nőalak áll. A Bernhardt-plakátok és a többi általa készített reklámkiadvány fiatal, vonzó, kicsattanó, vidám és nyíltan érzéki nőket ábrázolnak hosszú aranyló hajjal, közvetlen asszociációkkal az adott termékkel kapcsolatban.

Mucha életművén belül különleges helyet foglalnak el a pasztell- és szénrajzok. Ezek az 1898 és 1903 között Párizsban készült rajzok önálló műtárgycsoportot alkotnak. Saját személyes érzéseit közvetítik, és egy olyan művész „sötét” oldalát világítják meg, aki a nemzetközi hírnév és siker csúcsára jutott.

1904. február végén Mucha az Egyesült Államokba hajózott. Ez volt a kezdete amerikai korszakának, amely 1910-ig tartott, amikor családjával visszaköltözött Csehországba. Az amerikai kontinensre való megérkezésekor Muchát az Art Nouveau vezető képviselőjeként üdvözölték. Ezt a stílust az Egyesült Államokban épp az ő színházi plakátjai tették híressé, amelyek Sarah Bernhardt amerikai turnéinak csináltak hírverést. Egy sor fiatal amerikai művész tanult korábban Mucha párizsi műtermében, akik ugyancsak szeretettel és büszkén fogadták mesterüket. Mucha a New York-i felsőbb körök hölgyeinek a portréit kezdte festeni. Ezekből az olajképekből azonban hiányzott pasztell portréinak közvetlensége és elevensége, ami elhamvadt a hosszú festési procedúra alatt.

Alfons Mucha 1897-ből származó plakátjain és festményein tűntek fel először szláv karakterjegyeket viselő nőalakok. Párizsban rendezett második egyéni kiállítása plakátjának az elkészítéséhez Mucha egy jellegzetesen szláv vonásokat viselő leányt, valamint morva százszorszépkoszorút választott. Ezt azután számos hasonló nőábrázolás követte. A szláv vonású nők kulcsszerepet kaptak Muchának azokon a plakáttervein, amelyeket később a szülőhazájából érkező megbízásokra készített. Mucha a leánytípust a cseh és morva vidék buzgó vallásosságának rendelte alá, anélkül azonban, hogy falusi „leányainak” természetes bája elveszne. Mucha amerikai tartózkodása idején kapott megbízást a Slavia biztosító társaság jelképének megtervezésére. A fehér ünnepi köntöst viselő nőalak a művész számára a pravoszláv eszmék megtestesítőjévé vált, és inspirálóan hatott a régóta dédelgetett álom, a Szláv eposz című, messianisztikus képciklus megvalósításához. A valaha historizáló színpadi díszletek világából előlépő Alfons Mucha szemei előtt idős korában ismét a nagyszabású, teátrális élőképek lebegtek. A Szláv eposz a mai napig a cseh történelmi festészet legimpozánsabb képsorozata.

Forrás: http://www.szepmuveszeti.hu/web/guest/articleview?mi_layout_id=29.30&mi_article_id=449

Kapcsolódó program: http://szkp1.blogspot.com/2007/05/tv-duna-alfons-mucha-szecesszio-latnoka.html

Kapcsolódó könyvek:

http://szkp2.blogspot.com/2005/01/mucha-jiri-alfons-mucha.html

http://szkp2.blogspot.com/2007/02/vurm-bohumil-europa-titkos-tortenete.html

http://szkp2.blogspot.com/2008/11/mucha-sarah-mucha.html

Népszerű programok

Blogarchívum