Koncert - Mozart: Szabadkőműves gyászzene, K. 477
Koncert Fodor Géza emlékére
A koncerten Kocsis Zoltán játszik zongorán és vezényli a Nemzeti Filharmonikusok Grazioso Kamarazenekarát. Az esten elhangzik Mozart Szabadkőműves gyászzenéje, a G-dúr zongoraverseny, a Popoli di Tessaglia koncertária Rácz Rita előadásában, végül a C-dúr, Jupiter szimfónia. A hangverseny valamennyi résztvevője lemond a honoráriumról. A Mozart-műsorral a szervezők Fodor Géza életművének egyik központi alakjára utalnak.
Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója felidézte, hogy az emlékhangverseny ötlete Kenedi Jánostól származik, amelyet Réz Pál író és Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora is támogatott.
"Természetesen az első pillanatban a kezdeményezés mellé álltam, mert nagyon fontosnak tartom, hogy egy ekkora súlyú esztéta emlékét ilyen módon is megőrizzük. Sőt, véleményem szerint valamilyen alapítvány létrehozásával is emlékeztetni kellene a munkásságára" - fogalmazott Kocsis Zoltán.
Kocsis Zoltán szerint Fodor Géza a Pernye András nevével jelzett generációt követő nemzedék egyik legkitűnőbb, ha nem a legkitűnőbb írója volt. Meg tudta ragadni a lényeget néhány mondatban éppúgy, mint - ha szükségesnek mutatkozott - egy egész kötet erejéig esztétizált egyetlen problémán.
"Nagyon-nagyon sokat veszítettünk vele. Igazi, nemes értelemben vett magasrendű szellem volt. Primer szellem, hangsúlyozom, mert a zenekritikusokat, zeneesztétákat nagyon sokan illetik azzal a váddal, hogy szekunder, másodrendű szellemek. Ő volt az üdítő kivétel, minden gondolatára érdemes volt odafigyelni. Még akkor is, ha az ember esetleg nem értett velük egyet" - vélekedett Kocsis Zoltán.
Arra kérdésre, hogy egy alapítvány feladata lehet-e egy újabb esztétanemzedék fölnevelése, a főzeneigazgató azt válaszolta, hogy ez a terv már Kroó Györggyel kapcsolatban is szóba került. Ösztönözni vagy segíteni kellene a fiatal zeneesztétákat abban is, hogy megpróbáljanak kiszabadulni a felszínes, zsurnaliszta közegből.
"Úgy látom, hogy a mai kritikusok legtöbbjéből két dolog hiányzik. Az egyik a zene iránti feltétlen alázat. Számomra például megengedhetetlen, hogy bárki kijelentse: Liszt másodrendű zeneszerző. A másik, amit hiányolok ebből a nemzedékből, a lelkesedés. Nincs lelkesedés, csak bírálat, csak kritikai hang, csak elmarasztalás" - jegyezte meg Kocsis Zoltán.
A Széchenyi-díjas esztéta, dramaturg, kritikus és egyetemi oktató életének 66. évében, tavaly október 7-én hunyt el váratlanul. Fodor Géza 1943-ban született Budapesten. 1967-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar-filozófia szakon. 1967 és 1974 között a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa, 1975-ben a filozófiai tudományok kandidátusa lett, neki köszönhető több értékes mai magyar dráma, egyebek mellett Spiró György Csirkefej című darabjának színpadra segítése, dramaturgiai gondozása.
1974-től 1986-ig az egyetem esztétika tanszékének tanára, 1987-ben az Operaház vezető dramaturgja volt. 1978 és 1982 között a Nemzeti Színház, 1982 óta pedig a Katona József Színház dramaturgja volt. Fodor Géza előbb 1982 és 1986 között, majd 1990 óta ismét a Muzsika című folyóirat operakritikusa, 1989-től a Holmi című irodalmi és kulturális folyóirat szerkesztőbizottsági tagja lett, 1992-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Az utóbbi években az Élet és Irodalom című hetilapban zenei kritikákat publikált.
(MTI)
Forrás: http://www.muvesz-vilag.hu/muzsika/hirek/11263
Fodor Géza-emlékkoncert | 2009.03.23. Fidelio    |
Néhány hónappal ezelőtt váratlanul elhunyt Fodor Géza, Széchenyi- és Erkel-díjas egyetemi tanár, színház- és zeneesztéta, akinek írásai a prózai és a zenés színházról évtizedeken át formálták a közönség ízlését, látásmódját. Emléke előtt – életművének egyik központi alakjára utalva – Mozart-hangversennyel tisztelegnek március 20-án a Zeneakadémia Nagytermében. | ||
1967 és 1973 között a Magyar Tudományos Akadémiai Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa, 1973-tól az ELTE Esztétika Tanszékének oktatója. 1990-től egyetemi docens. 1978-tól 1982-ig a Nemzeti Színház dramaturgja. A Katona József Színház alapító tagja. 1987 és 1989 között a Magyar Állami Operaház vezető dramaturgja, művészeti tanácsadója. 1982-től (két évi megszakítással) a Muzsika c. folyóirat operakritikusa. 1989-ben részt vett a Holmi című folyóirat megalapításában, a lapnak haláláig egyik szerkesztője volt. Öt éven keresztül klasszikus színházelméleti szövegeket adott közre kommentárral a Színház című folyóiratban. 1992-től 1997-ig a Színház-és Filmművészeti Főiskolán színháztörténetet, dráma- és operaelemzést tanított. Dramaturgként kortárs magyar drámák (Csirkefej, Halleluja, Hóhérok hava, Akárki, Koccanás) és klasszikus darabok (a legutóbbi évadokból: Tartuffe, Szent György és a sárkány, Ivanov, Médeia, Macbeth, A karnevál utolsó éjszakája, A vadkacsa) színpadra állítását egyaránt segítette. Utolsó munkája Gorkij Barbárok című darabja volt, amelynek novemberi bemutatóját már nem érhette meg. Erkel Ferenc-, Táncsics Mihály-, Madách Imre- és Széchenyi-díjas. 1990-ben Déry Tibor-jutalmat kapott, 1987-ben és 1990-ben megkapta az Országos Színházi Találkozón a legjobb dramaturgiai munkáért járó díjat. Számos zene- és irodalomtörténeti könyvet írt. A legutóbbiak: A Mozart-opera világképe. (Budapest, 2002); Das hoffnungslose Meisterwerk. (Cuxhaven-Dartford, 1999); Zene és színház (Budapest, 1998); Petri György költészete. (Budapest, 1991). (2009. március 30. 19:30 Zeneakadémia Nagyterem (Budapest) - Emlékkoncert Fodor Géza tiszteletére; Mozart: Szabadkőműves gyászzene, K 477; G-dúr zongoraverseny, K 453; Popoli di Tessaglia, K 316; C-dúr "Jupiter" szimfónia, K 551; km.: Rácz Rita (szoprán), Nemzeti Filharmonikusok Grazioso Kamarazenekara; zongorázik és vezényel: Kocsis Zoltán) |
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése