Rádió - Katolikus: Zenei Kincsestár - Szabadkőműves kantáta

Zenei Kincsestár

2008.12.17. 23:30 - 24:00 Mozart: Szabadkőműves kantáta

Szerkesztő: Marton Árpád

1. A Zenei Kincsestárban ma folytatjuk felfedezőutunkat Christopher Hogwooddal Mozart kisebb billentyűsdarabjainak nyomában. Mozart korában a klavikord a házimuzsikálás rendszeresített eszköze volt a nagyobb hangerejű és inkább koncertcélokat szolgáló fortepianóval és a születőben lévő kalapácszongorával szemben. Mozart klavikordját, amelyen egyebek közt A varázsfuvolát is komponálta, ma is őrzik a salzburgi szülőházban. Most ennek hangja szól majd, rajta pedig egy különös című Mozart-darabocska: Gyászinduló Őurasága Sigr. Maestro Contrapunto emlékezetére. A legkedvesebb Mozart-növendék, Barbara Ployer füzetébe odavetett, parodisztikus c-moll gyászinduló dörgő basszusaival és túlcizellált felső szólamával fényes cáfolata azon vélekedéseknek, melyek szerint Mozartot zavarba ejtették a Swieten báró szalonjában megismert hatalmas Bach-fúgák…

2. Mozart 1783-ban több alkalommal is kedveskedett Glucknak egy-egy, a mester operáiból vett téma virtuóz variációival. A Köchel-jegyzék 236-os rubrikája sajnos csupán a témát őrizte meg az utókor számára: ária Gluck operájából, az Alcestéből.

3. A kis Mozart a hagyomány szerint 1766-ban Zürichben, egy ismert táncmelódia nyomán rögtönözte a 33b számú F-dúr kontratáncot.

4. Mozart utolsó korszakának egyik legszomorúbb szerzeménye következik klavikord-változatban: a sírdogálva daloló C-dúr Adagio eredeti hangszere, az üvegharmonika egymaga muzsikál: a fuvolista, az oboista, a brácsás és a csellista talán feladatott kapott valamelyik hercegi zenekarban – Mozart pedig fehér parókában, udvari libériában újra, rezzenéstelen arccal nyaggatja e szerény sirám akkurátus harmóniáit a karácsonyi vásári forgatagban egy bécsi utcaszegleten…

5. Az utolsó szabadkőműves kantáta patetikusan-himnikusan ujjongó hangjaiból jól kivehető, hogyan képzelte valóra válthatónak Mozart A varázsfuvola testvériség-eszméjét: Sarastro bevonulásának hangjaira éppúgy ráismerünk, mint Tamino célba érkezésének fényére vagy az Ave verum átszellemültségére. Annál is különösebb az ünnepi művet az éjszaka csöndjében hallgatni, amint Mozart saját klavikordján hangozhatott föl komponálás közben.

6. A 494-es Köchel-számú F-dúr rondó utóbb egy szonáta zárótételeként vált ismertté, ám 1786-ban Mozart Carl Philip Emmanuel Bach frissen megjelentetett rondóinak hatása alatt szerezte.

7-9. A 460-as Köchel-számú A-dúr variációk az Il due litiganti című operából vett témát dolgoznak fel. Komponistájával, Sartival Mozart jó barátságot ápolt, és témáit a Don Giovanni vacsorajelenetébe is becsempészte.

10. Bár legutolsó ütemei feltehetőleg nem Mozarttól valók, a 397-es Köchel-számú d-moll zongorafantáziát rekonstruáló lipcsei Mozart-rajongó jól látta meg, hogy a szerzemény ugyancsak valami egészen különleges értéket képvisel. Olykor mintha Beethovent hallgatnánk.

LEKONF: A Zenei Kincsestárban Christopher Hogwood klavikordon mutatta be Mozart ritkán hallható billentyűs műveit. A műsort Marton Árpád szerkesztette.