TV - M2: Századfordító magyarok - Supka Géza

Századfordító magyarok - Supka Géza

m2, 2002. október 30., 20.35

Desewffy Zsuzsa filmje



Forrás: http://www.heti-válasz.hu/cikk/0211/5539

Televíziókritika: Utánlövés; Az utolsó polihisztor
Végh Attila, itthon@hetivalasz.hu
2. évfolyam 45. szám, 2002.11.08

Az utolsó polihisztor

A világegyetem állítólag tágul, de az ember világa egyre kisebb. A polihisztor hagyatékát szakemberek rakosgatják össze, értelmezik. A lexikonok szerint Supka Géza régész, művészettörténész, író és szerkesztő volt. 1926-ban ő alapította a Literatura című lapot, melynek alcíme: "Beszámoló a szellemi életről", és néhány évvel később az ő javaslatára született meg a magyar könyvnap, mely később ünnepi könyvhétté nőtt.

Desewffy Zsuzsa filmjének alapszövete a személyes emlékezés. A műtörténész Supka Magdolna, aki a művészetről úgy tud beszélni, hogy az ember révülten hallgatja órákon át, most apjáról mesél, a régi idők szellemi életéről. A lebilincselő elbeszélést "objektív, szakmai dolgok" szakítják meg: az életmű mozaikjaiból lassan összeáll egy kép, amit mi, az utolsó polihisztort nem ismerők Supka Gézának nevezünk. A régész Supka Géza tudományos eredményeit Prohászka Péter, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa méltatja; az író-lapszerkesztő Supka Gézáról, a Literatura megnyitotta szellemi horizont tágasságáról Fábri Anna irodalomtörténész beszél; a könyvnapot kiötlő Supka Gézáról Pádár Esztertől, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársától hallunk; a szabadkőműves-nagymester Supka Gézára - akit 1945-ben választottak meg, és akit távozása után, két év múlva Benedek Marcell követett - Jobbágyi György, a Szimbolikus Szabadkőműves Nagypáholy nagymestere emlékezik.

Tetszik ez a szerkezet, a személyes történetáradás és a szakmai központozás összefonódása. S végül a megható emelkedettség: Supka Magdolna elmeséli, hogy apja halálos ágyához ő hívott papot. A pappal, mielőtt bement a haldoklóhoz, közölte, hogy baloldali, filoszemita, ateista emberről van szó, úgyhogy ne nagyon jézusozzon, óvatosan bánjon a keresztény toposzokkal. Amikor a pap - három óra múltán - kijött a szobából, azt mondta: "Asszonyom, ennek az embernek nem kell pap, mert ez az ember hisz az igazságban. Hogy aztán ezt igazságnak vagy Istennek nevezzük, az teljesen mindegy." És az emlékező Supka Magdolna hangja itt elcsuklik: "Mi lenne, ha úgy élhetnénk, hogy hiszünk az igazságban, és nem hazudunk? Milyen lehetne ez a mai világ, ha apám szellemében lehetne gondolkozni és élni?"