Raffay Ernő: AZ ERDÉLYI SZABADKŐMŰVESS ÉG TÖRTÉNETE
2016. március 31., csütörtök, 18.00 óra / Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának gyűlésterme
Csíkszereda, Vár tér 1. sz.
Az előadás az erdélyi, 1867–1920 közötti szabadkőművesség történetét foglalja össze, természetesen kitekintéssel az 1920–1945 közötti évekre.
Bemutatja a szabadkőművesség történetének legfontosabb jellemzőit a kiegyezés után: a hazai két nagypáholy megalakulását, majd ezek 1886. évi egyesülését. Tárgyalja a szabadkőművesség konkrét tevékenységét: a jótékonykodást, majd a politikai életbe történő (egyébként tiltott) beavatkozását.
Az előadás részletezi az erdélyi szabadkőműves páholyok megalakulását. Erdély területét a történelmi Erdélyen – ez 59 ezer négyzetkilométer – túlmenően, a jelenlegi magyar–román határig terjedően értelmezi. Ez azt jelenti, hogy a nagyváradi László király páholytól a brassói Pannónia páholyig; a máramarosszigeti Tisza páholytól a kolozsvári Unió páholyon át az aradi és temesvári páholyokkal bezáróan tárgyalja az erdélyi szabadkőművesség történetét.
Az előadás természetesen azt is bemutatja (idézetekkel a korabeli szabadkőműves iratanyagból), hogy mik voltak a legfontosabb különbségek a budapesti és az erdélyi páholyok tevékenységében. (Míg a budapesti páholyok és tagjaik általában a radikális politizálás hívei voltak, addig az erdélyi páholyok – érezve a románság részéről megnyilvánuló veszélyeket – nagyobb odafigyelést tanúsítottak a magyarországi nemzetiségi kérdés megoldása iránt. Az előadás keretében bemutatásra kerül a kolozsvári Unió páholy több dokumentuma, amelyben az erdélyi románkérdéssel foglalkoznak stb.)
Raffay Ernő 1948. október 17-én született, erdélyi gyökerű, baranyai családban. Pécsett érettségizett a Széchenyi István gimnáziumban 1968-ban. Egy év képesítés nélküli nevelői munka után 1969–1971 között a Magyar Néphadseregben szolgált. Történelem – Kelet-Európa története szakon végzett a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1977-ben. E karon 1977–1979 között ösztöndíjas gyakornok, 1979–1984 között tanársegéd, 1984–1989 között adjunktus, 1989-től egyetemi docens. 1989–1990-ben részt vesz a rendszerváltoztató mozgalmakban, ekkor Szeged városában a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója. 1989–1994 között MDF-es országgyűlési képviselő, 1990-ben az Országgyűlés honvédelmi bizottságának alelnöke, 1990–1993 között az Antall József miniszterelnök vezette első szabadon választott kormányban a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára. 1994 végétől a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarának oktatója. 1999–2004 között tudományos rektorhelyettes, 2000–2004 között a bölcsészkar dékánja, közben ugyanitt az Új- és Legújabb kori Magyar Történeti Tanszék vezetője. Az egyetemről 2011. október 18-án nyugdíjba vonult. Több éve a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola intézetvezetője (Társadalomtudományi Intézet). 2007–2011 között alapítója volt a Trianon Kutatóintézetnek s szerkesztője e kutatóintézet tudományos folyóiratának, a Trianoni Szemlének. Több mint 70 szemesztert tanított magyarországi és Kárpát-medencei egyetemeken (JATE Szeged, KRE Budapest, Soproni Egyetem Közgazdasági Kar (gazdaságtörténet), Partiumi Keresztény Egyetem (Nagyvárad). Tíz szakkönyvet s több tucat szaktanulmányt publikált.
Kitüntetései: 1993: Zselju Zselev bolgár köztársasági elnöktől megkapja a legmagasabb bolgár állami kitüntetést, a Madarai Lovas Érdemrend arany fokozatát a két ország hadseregei közötti új kapcsolatok kiépítéséért.2008-ban a csíkszeredai Julianus Alapítvány Julianus díjazottja, az erdélyi
magyarokért végzett több évtizedes munkájáért. 2009 decemberében a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat Nívódíját kapta a szomszédos országokban élő magyarokért végzett munkájáért.
Forrás:
http://szereda.ro/cdownloads/files/file_7f59e1e1cfd746.pdf
Kapcsolódó beszámoló:
http://szkp3.blogspot.com/2016/04/beszelgetes-raffay-erno-tortenesszel.html
Bejegyzések
