Vermes Gábor: Szabadkőművesek és egyetemi hallgatók Magyarországon a XVIII. században
New York-i Fészek klub a 38. évad első felét Vermes Gábor Szabadkőművesek és egyetemi hallgatók Magyarországon a XVIII. században című előadásával kezdte a First Hungarian Literary Club, az Önképzőkör helyiségében szeptember 27-én.
A 18. század átmeneti korszak volt Magyarországon, így sokan abban a században többdimenziósak voltak: részben még a régi világhoz tartoztak másfelől viszont már a születőben lévő újhoz. Ezt mind egyéneken mind csoportokon belül ki lehet mutatni. Az utóbbiak közül a szabadkőművesek voltak a legbefolyásosabbak és legaktívabbak. A páholyokban folyó élénk társasélet és titkosság nagy vonzerőt gyakoroltak sok egymástól izoláltan élő művelt ember számára. A maradi környezetükben sorvadó, elszigetelt, hasonló gondolkodásúak társaságáért élő-haló emberek kapva kaptak annak a lehetőségén, hogy összejárhassanak. Természetesen egyes törtetőknek és opportunistáknak is sikerült csatlakozniuk, de általában az etikai mérce magas maradt és így az ideál megközelítésének a lehetősége is az volt. Ezek a páholyok sokat tettek a vallási tolerancia, a katolikus-protestáns megbékélés érdekében. Mérsékelt reformerek voltak a korszak osztálykorlátain belül. Így, noha az elv a tagok teljes egyenlőségén alapult, a legtöbb páholy vezető elemeit a nemesek alkották; a polgárok szerepe rendszerint másodrendű volt. A létező társadalmi rend felforgatására nem gondoltak.
Egyetemi hallgatók számára csak egy egyetem létezett, ameyik 1777-ben Nagyszombatról Budára, majd 1784-ben Pestre költözött. Így sok diák külföldre ment tanulni, katolikusok Bécsbe és olasz egyetemekre, míg a protestánsok zöme német, svájci és holland egyetemekre járt. Legtöbbjük igen szerény körülmények között élt és tanult. Hazatérve, egyesek közülük fényes karriert futottak be, de legtöbbjük, különösen a szegénységben élő protestánsok, mint kis falvak lelkipásztorai folytatták pályájukat. Fény és árnyék, magasröptű szárnyallás és minden haladást elutasító visszahúzódás, dinamikus ambíció egyénért és nemzetért és reménytelennek tűnő letargia - ezeket adta át örökségként a tizennyolcadik század a tizenkilencediknek.
http://epa.oszk.hu/00000/00014/00104/
http://www.gimagine.com/gimagine/Feszek_klub/2007/2007-09-27-Vermes_Gabor/
Bejegyzések
