Operaklub - nem csak operakedvelőknek!
A varázsfuvola - egy szabadkőműves opera
14/07/2020 17:19
| Szerző: Klubrádió
Az Operaklubban Wolfgang Amadeus Mozart A varázsfuvola című operájáról beszélgettünk, melynek szövegkönyvét Emanuel Schikaneder írta. Mindketten tagjai voltak a szabadkőműves páholynak és talán pont ezért, a mű értelmezését keresők A varázsfuvolát egy szabadkőműves allegóriának tartják.
Vajon ez lehet az oka annak, hogy az operairodalom egyik legnépszerűbb, leggyakrabban játszott műve egyben a legtöbb rejtélyt is magába foglalja? Ennek a rejtélynek járt utána Hábetler András, akinek első vendége Kovács János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, a Magyar Állami Operaház első karmestere volt.
Kovács Jánosnak különleges kapcsolata van ezzel a művel, 1976-ban ugyanis ez volt az első olyan darab, amit az Operaházban vezényelt. Elmondása szerint a debütáláskor bele is tört a bicskája, mert nehéz darab. Hosszú évekig fóbiája volt A varázsfuvolától, görcsösen ment a dirigálás - miközben imádta azt, de később felszabadultan, élvezettel vezényelte azt. Nem vezényelni nehéz a darabot, hanem azt a formáját megadni, amitől az élni kezd. Mozart darabja nagyon sokrétegű, sok-sok szereplővel, rengeteg zenei megközelítése létezik az operának. Karmesteri szempontból az öreg pap és az ifjú Tamino híres jelenete igazán nehéz, mert ez egy szabad drámai recitativo, és ott a maestronak észnél kell lennie. Nem véletlen, hogy ez a jelenet az akadémiai karmesterképzésben is kötelező feladat.
A műsorban megszólalt Pók Attila történész is, a szabadkőművesség szakértője, maga is "gyakorló szabadkőműves", hiszen a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy egyik alapítója 1989-ben. Hábetler András arról is faggatta, mi az oka, hogy valaki a modern korban csatlakozik a szabadkőművesekhez. Pók Attila elmondta, hogy a szabadkőművességnek három nagy pillére van: a filozófia, a filantrópia és a progresszió.
Bár ezek az elvek szépek, mégis sok támadás, ellenszenv és gyűlölet éri a szabadkőműveseket a páholyon kívüli világ részéről. Ezek olykor indokoltak, mert például a 60-as, 70-es és 80-as években egyes páholyok Olaszországban visszaéltek azzal a kapcsolatrendszerrel, amit ott kialakítottak és önös célok érdekében használták fel azokat - ilyen esetek mindig előfordulnak. De ennél fontosabb az, hogy a szabadkőművesség mindig valamilyen kritikus érteliségi attitűdöt képviselt azzal a környezettel szemben, amiben éltek - még ha visszafogottan is. "A durva követ csiszolni kell" - tartja a metaforikus mondásuk, melyet a társadalomban élő emberekre is alkalmaznak, azaz a sokféle hátterű, képzettségű ember, akik összejönnek köreikben, egymás elméjét csiszolják. Ez a fajta nyitott eszmecsere gyakran aggodalmat és félelmet kelt a kívülálók számára, könnyen bélyegzik meg a páholyok tagjait összeesküvés-elméletekkel; és bűnbaknak is könnyen kikiálthatók.
Mozart maga is szabadkőműves volt, és társai megorroltak rá, hogy A varázsfuvolában lerántotta a leplet a titokról, amikor a színpadon bemutatta a szertartási kereteket, a második felvonásban ugyanis egy inas beavató szertartás elemeit lehet látni, szabadkőműves szimbólumokkal. Valójában azonban nem pusztán a rituálé és a szimbólumok az igazi titkok egy páholyon belül, hanem az a légkör, ami egy ilyen társaságban kialakul, és nem a formák, amiket a színpadon látunk.
A ki nem mondottság, a titok az egész operát áthatja, ez az egyik központi eleme, de a nézőt kicsit mégis beengedi a titokba a nézőt, Mozart saját titkába is, hiszen Mozart számára meghatározó élmény volt a szabadkőművessége, egyes szereplőket is testvéreiről mintáz (bár a szövegkönyv nem az ő munkája). Valójában az osztrák zeneszerző inkább a saját élményeit szerette volna a közönséggel megosztani, mint a szabadkőműves titkokat - véli Pók Attila.
Ha további részletekre kíváncsi, hallgassa meg a műsort a fenti lejátszás gombra kattintva.
2020. július 13. hétfő 15:00
Műsorvezető: Hábetler András
Szerkesztő: Árva Brigitta
Forrás: https://www.klubradio.hu/adasok/a-varazsfuvola-egy-szabadkomuves-opera-113251
Bejegyzések
