Felekezetek
és titkos társaságok
2025. október
16., 10.30
Katolikus Pedagógiai Intézet Székháza, Budapest, VI. ker.,
Városligeti fasor 42.
Az Országos
Katolikus Gyűjteményi Központ
2025. évi
történeti konferenciája
Program:
10.30
Köszöntő: VARGA Lajos
Váci segédpüspök, igazgató, OKGyK
10.35 Péter Róbert
Mardell Károly és lisszaboni páholya: a Katolikus Egyház és
a szabadkőművesség kapcsolata az 1730-as években
11.00 Tevely Arató György
Habán titkok az apostoli királyság és a közjó eszményeinek
malomkövei között:
a Magyar Királyság anabaptista telepeinek 1759 és 1764 közti „felszámolása”
11.25 Forgó András
Megjegyzések a 18. századi szabadkőműves szerzetesek
egyházképéhez.
11.50 discussio
12.00 kávészünet
12.15 Benei Bernadett
Eszterhágy
Károly egri püspök levelezése a szabadkőművességről
12.40 Rétfalvi Balázs
Szombathelyi
egyházmegyés papok és a szabadkőművesség a 18. század végén
13.05 Vári László
A
pozsonyi Hallgatagságpáholy viszonya a helyi katolikus szervezetekhez
13.30 Petrás Éva
Jezsuita optikával a szabadkőművesek között
— Nagy Töhötöm gondolatai egyház és szabadkőművesség
viszonyáról
13.55 dÍSCUSSÍO
14.05 ebéd
Tisztelettel kérjük,
részvételi szándékáról 2025. október 13-ig jelezzen vissza
az okgyk@katolikus.hu email címre!
Szinopszisok
Péter Róbert
egyetemi docens, SZTE BTK Angol-Amerikai Intézet
Mardell
Károly és lisszaboni páholya: a Katolikus Egyház és
a szabadkőművesség kapcsolata az 1730-as években
A Lisszabon 1755-ös földrengés utáni helyreállításával
hírnevet szerzett mérnök-katona Mardell Károlyról (1695—1763), az első magyar
szabadkőművesről és — több katolikus tagot is tömörítő — lisszaboni páholyáról
szóló előadás a szabadkőművesség „hőskorába” vezet. A páholy működésével
kapcsolatban a Katolikus Egyház vizsgálatot rendelt el még az első, 1738-as
egyházi kiközösítés előtt. Az inkvizíciós eljárás során a páholy több tagját
kihallgatták, a tárgyalások jegyzőkönyvei ma is olvashatók. Ennek a tágabb
történelmi és teológiai kontextusáról szól az előadás.
Tevely Arató György
tudományos titkár, Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala
Habán titkok az apostoli királyság és a közjó eszményeinek
malomkövei között:
a Magyar Királyság anabaptista telepeinek 1759 és 1764 közti „felszámolása”
1760.
februárban az esztergomi metropólia feje és püspökei, valamint számos kegyúri
jogokat gyakorló földesúr a Helytartótanács vallásügyi bizottságánál kelt,
erélyes közigazgatási eljárás egyházi támogatását kérő átiratot vehettek kézbe
egy Trencsén városában adatolt közbotrány ügyében. A kormányszerv értesülése
szerint a szabad királyi városban kereszteletlen tizenévesek élnek a
szentségekhez járulásnak és igazhitű nevelésnek még a reménye nélkül is, egy
olyan, ismeretlen és vándorló ál-főpapnak tartogatva, aki csak szűk körben
tudott időben, tiltott módon, felnőttként
fogja őket megkeresztelni. Mindez a közjóra törekvő katolikus királynő
döbbenetét és szigorú elhatározását váltotta ki: az egyházhoz vagy valamely
megtűrt artikuláris felekezethez nem tartozó, anabaptista szektát gyökeresen
fel kell számolni az apostoli királyi hatalom országaiban mindenütt, de
különösen a Pozsony, Nyitra és Trencsén vármegyében virágzó habán telepeken. A
főpapok és az érintett kegyurak gyorsan és hatékonyan intézkedtek, így
elindulhatott egy kevéssé ismert, ám jól dokumentált eljárás, amelynek végén,
1764-ben a végrehajtó szervek hálaadó jelentésekben méltatták a gondviselő
hatalmakat a közbelépés sikeréért.
Az eljárás során azonban egy sor olyan jelenségre is fény
derült, amely a rejtőzködve élő, vallását leplezve gyakorló, szociális
normáiban megfoghatatlan, a megfigyelők számára expressis verbis „titkos”
közösségek rendszerszerűen nem ismert, valós társadalmi kapcsolataira, a
többségi társadalommal való sajátos együttélésének valósághoz hívebb
jellegére, valamint a hosszú reformáció, illetve a hazai rekatolizáció és
konfesszionalizáció jelentős összefüggéseire is fény vetül.
Forgó András
egyetemi docens, PTE BTK
Újkortörténeti Tanszék
Megjegyzések a 18.
századi szabadkőműves szerzetesek egyházképéhez
Régóta ismert tény a történeti és irodalomtörténeti
szakirodalomban, hogy a 18. század második felében a szabadkőműves mozgalomba
számos szerzetespap is bekapcsolódott. Közülük néhá- nyan vezető tisztséget is
betöltöttek egyes páholyokban. Tevékenységüket a második világháború előtti
publikációk elsősorban a korszellem okozta eltévelyedéssel magyarázták, míg a
marxista kutatók többnyire a feudális kereteket szétfeszítő forradalmárokat
láttak bennük. A tervezett előadás ezektől az ideológiai magyarázatoktól
távolságot tartva elsősorban arra a kérdésre keresi a választ, hogy az érintett
személyek írásaiból milyen egyházkép rajzolódik ki, és ez mennyiben kapcsolható
a korszak vallási reformeszméinek egyes áramlataihoz. Mindezt néhány
jellegzetesnek ítélt példán kívánja bemutatni.
Benei Bernadett
tudományos segédmunkatárs, ELTE HTK Történettudományi
Intézet,
levéltáros, Egri Főegyházmegyei Levéltár
Eszterházy Károly
egri püspök levelezése a szabadkőművességről
1778—1779 folyamán öt ember levelezett a szabadkőművesség
tárgyában Eszterházy Károly püspökkel. Az egri főpap válaszleveleit az 1779.
évi protocollum kötet őrzi. Előadásomban ezeket a levelezéseket szeretném
ismertetni. Szily János szombathelyi püspök, hasonlóan Eszterházyhoz elítélte a
társaság működését. Szerdahelyi Gábor, a Hétszemélyes Tábla tagja és címzetes
curzolai püspök, valamint Hőgyészy András, a Dunántúli Kerületi Tábla elnökének
a levelei a szombathelyi szabadkőműves páholy működésébe engednek bepillantást
(esküszöveg, tagok, szimbólumok ábrázolása). Szvetics Jakab Pest-Pilis Solt
vármegye főispánja, királyi személynök a fogalmazója, Rátonyi Gábor érdekében
ragadott tollat és kérte Eszterházy támogatását. Rátonyi azonban belépett a
szabadkőművesek közé, magyar nyelvű levelében a püspök kérésére részletesen
ismertette a társaság által vallott eszméket, továbbá arról is tájékoztatta a
főpapot, hogy az egri egyházmegyéhez köthető személyek tudomása szerint
nincsenek a szabadkőművesek között. Eszterházy végül nem volt hajlandó a
támogatásáról biztosítani Rátonyit, melyet Szveticshez írt válaszlevelében
közölt.
Rétfalvi Balázs
Szombathelyi egyházmegyés papok és a
szabadkőművesség a 18. század végén
A Szombathelyi Egyházmegyében az 1780-as évektől kezdődően
néhány pap és kanonok neve is felmerült a szabadkőművességgel kapcsolatban a
vármegyei arisztokrácia mellett. A híreszteléseket nehéz azonban alátámasztani
a források szűkössége miatt, viszont a monyorókeréki és zalaegerszegi páholy
taglistái fennmaradtak, amelyek több pap nevét is tartalmazzák. A csatlakozás
motivációinak és a szertartásokon való részvételnek még inkább nehézkes a
vizsgálata, sok esetben a vármegyei közéletben való szerepvállalás, valamint a
magyar nyelvűség előmozdítása volt a hívószó.
Szily János püspök határozottan ellenezte a
szabadkőművesség eszméit, 1795-ben komoly konfliktusba került a szombathelyi
gimnázium tanáraival a forradalmi eszmék terjedésétől tartva. Herzan bíboros is
figyelemmel kísérte működésüket, diplomáciai szolgálata és a bécsi udvari működése
során közelről ismerte a mozgalmat, könyvtárába több témába vágó kötetet is
beszerzett.
Vári László
művelődéstörténész,
független kutató
A pozsonyi
Hallgatagság páholy viszonya a helyi katolikus szervezetekhez
1872.
február 24-én alakult meg a Hallgatagság (Verschwiegenheit) páholy Pozsonyban.
A páholyt a Jánosrendi Nagypáholy védelme alá helyezték, azaz csak az első
három szimbolikus fokot használták. (Inas, segéd, mester.) A páholy
jelentősebb tagjai: Könyöki József, Kováts György orvos, Batka János
levéltáros, Jónás János iskolaigazgató, Majsch Ede festőművész, Michaelis
Vilmos lyceumi rektor és Molec Dániel ügyvéd.
A
páholy talán legjelentősebb külső tevékenysége jótékonysági jellegű volt,
gyermek ambulanciát támogattak, amelynek vezetője haláláig dr. Zlamál volt, dr.
Kováts főmester gyermekmenhelyt vezetett. Számos jótékonysági koncertet
szerveztek, katasztrófák áldozatait segélyezték, szegény tanulók ösztöndíjait
fedezték. Jelentős szerepet játszottak a Humanitas és Philantropia emberbaráti
egyesület támogatásában. Számos előadást szerveztek meg és biztosítottak erre
kiváló előadókat kapcsolataik révén, csak néhány név ezek közül: Friedrich von
Bodenstedt, Wilhelm Jordan, Vámbéry Ármin, Alfred Brehm, Jókai Mór. A páholy a
pozsonyi Magyar Kulturális Egyesület alapító tagja volt, s létrehozója az
Uránia ismeretterjesztő egyesületnek.
A
páholy 1889—1990-ben válságba került, amikor a helyi katolikus egyházközség
olyan szabályzatot fogadott el, amelyben a választhatóság feltételéül az
szerepelt, hogy „Az egyház törvényei által tiltott társulatoknak nem lehet
tagja”. A páholy mai szóval élve “lobbizni” kezdett a szabályzat miniszteri
jóváhagyása ellen — sikertelenül. Rakovszky nagymester kibújt a feladat alól,
visszadobta a páholynak a labdát, kijelentve, hogy nem kellett volna
„pánikolni”, hiszen a szabadkőművesség nem titkos társaság. Pozsonyban egy
darabig abbahagyták a páholymunkát, de végül újrakezdték, pontosabban
folytatták. Viszont néhányan a katolikusok közül — például Thiard-Laforest
József — azonnal, mások — például Batka János — később kiléptek a páholyból.
Petrás Éva
Nagy Töhötömöt (1908—1979) fordulatokban gazdag élete a 20.
századi történelem egyik kortanújává tette őt. Nevét leginkább a KALOT
története okán említi a történettudomány, szerepe azonban nem állt meg a
KALOT-nál: 1944 végén átszökött a frontvonalon, hogy a szovjetekkel tárgyalva
biztosítsa a mozgalom túlélését; majd 1945—1946-ban többször is határokon
átszökve vitt és hozott híreket a Vatikán és a magyar katolikus egyház számára.
1946 végén Dél-Amerikába helyezték át, ahol Uruguay-ban folytatta szociális
munkáit, majd Argentínába települt át.
1948-ban végül elhagyta rendjét, 1952-ben pedig Buenos
Airesben belépett a szabadkőművesek közé, az “Estrella del Oriente” (Kelet
csillaga) páholyba, majd 1956 után a magyar munkanyelvű “Kossuth páholy” tagja
lett. A különböző szabadkőműves fokozatokat gyors ütemben teljesítette,
1963-ban pedig széles körben is ismertté vált Jesuitasy Masones (Jezsuiták
és szabadkőművesek) című könyvével, amely 1965-ben magyarul is megjelent.
Művének kimondott célja volt a „két rend” összebékítése. Könyve felkeltette a
magyar kommunista állambiztonsági szervek érdeklődését is, akik
együttműködésért cserébe felcsillantották hazatelepülésének lehetőségét. Ezért
azonban nagy árat fizetett: 1979-ben bekövetkezett haláláig ügynökként — „Franz
Kirchenbauer”, majd „Kőműves Sándor” fedőneveken — foglalkoztatták az egyház
elleni hírszerzés és bomlasztás, valamint a szabadkőművesek megfigyelése
területén.
Előadásomban életének szabadkőműves vonulatára koncentrálva
mutatom be és kísérem végig Nagy Töhötöm szabadkőműves tapasztalatait,
tevékenységét és elképzeléseit a katolikusszabadkőműves dialógusról.
Bejegyzések
